Kik vagyunk mi?
Őrzők
Mit akarunk?
Legendává válni!
Mikor akarjuk?
Most, de el fog tartani egy ideig...
A 2014-es év szerintem legmegosztóbb játéka nem más volt, mint a Bungie (Halo) és az Activision (Call of Duty) szerelemgyereke, a Destiny.
Hogy miért is lett annyira megosztó? Nos, valószínűleg a mértéktelen hype miatt. Egyszer már megpróbáltam összegezni a hype jelenségét egy cikk során, ám az azóta is a "piszkozatok" menüpont alatt pihenget, mert olyan hosszúra sikeredett, amit kétlem, hogy bárki elolvasna, és túl sok benne a fröcsögés is. Szóval most nem kezdek bele a hype-olás pozitív és negatív hatásainak ecsetelésébe, de annyi biztos, hogy a legmegkapóbb marketingfogássá vált a játékszcénában (is).
Kezdjük az elejéről:
A Destiny egy sci-fi, akció-FPS mmorpg jellegzetességekkel (már mibe nincs mmo-elem?). Az alap egyszerű: egyedül, vagy kooperációval írtjuk a különböző idegen lényeket, miközben új felszerelésekre teszünk szert, amikkel a még nagyobb és erősebb idegen lényeket írthatjuk. Visszatérve a hype-ra: a marketingesek minden idők legnagyobb játékának harangozták be, ami annyira sokrétű és ütős sztorival rendelkezik, hogy majd mindent a földbe fog tiporni maga körül. Az emberben felcsillan a remény, a végtelen epikizmus csordányi gnúként önti el ereit és azt mondja: hát ez oda fog baszni rendesen! Sőt, ráadásulPeter Dinklage (Tyrion Lannister - Trónok Harca) hangja lesz a segítőnk szinkronja. Ennek tetejében olyanok fejlesztik, akik a Halo-n dolgoztak, ami sokat nyom a latba. Kérdezhetjük: akkor mi sülhet ki rosszul belőle?
Ha mindez nem igaz. Mármint tényleg Dinklage adja a hangját a Ghost-nak, ami kalauzolni fog minket az űrtúránkon. Elvileg humoristákat kértek fel, hogy minél szellemesebbé tegyék a játék hangulatát. Egyszer mosolyogtam. A története olyan lapos, hogy bele se mernék kezdeni. Iszonyat jó a koncepció, ahogy elindulhatna egy végtelen cselekmény, a végtelen űrben, de valahogy ott megáll, hogy mi vagyunk a jófiúk, és aki tüzet nyit ránk, ő a gonosz, és egyedül vagyunk képesek megmenteni az univerzumot. Legalább Shepard-nek (Mass Effect) volt egy maréknyi embere, akik farkasszemet néztek az invázióval.
No, nem akarom lehurrogni a játékot, mert én kimondottan élveztem. Hangulatos, jól néz ki, az ellenfelek ugyan teljesen ugyanazon sémákon alapulnak, de legalább külsőre különböznek, a fegyverek, ruházat mind pompásan fest és temérdek féle-fajta van belőlük. Azonban egy idő után átveszi a hatalmat a monotonitás; ugyanazon pályákon, pályarészeken megyünk keresztül, miközben a történet sem hajt előre, nem ad motivációt mert igazából nem is figyelünk rá annyira, hogy egyáltalán érdekeljen. Persze coop-ba, haverokkal, akár idegenekkel adhat egy plusz löketet, de utána az is kifúj. A multi tipikus jellemzőkkel rendelkezik, de képes pörgős lenni, semmi extra, viszont legalább hangulatos az is. Ami még hozzáadhat az élményhez, azok a Strike-ok. 3 fős brigádba verődve kell végigtolni egy pályát, aminek a végén van egy jókora boss. Borzasztóan lendületes, intenzív. No, itt is annyiból áll, hogy „védd meg ezt" , „őrizd meg, amíg…” , „elimináld az ellenséget", de egy pillanatra sem lesz megállás. A jutalom persze vadonatúj fegyver, vagy "páncélzat”.
Megjelent már két kiegészítője a Destiny-nek (hamarosan jön a harmadik), amelyekben tovább lehet folytatni a kampányt néhány új küldetés erejéig, kapunk új raid-eket, meg persze kismillió új fegyvert, fejlesztést, ruhát és társait.
Pro és kontrázva összegezzük a játékot:
A Destiny alapjában véve egy magas potenciállal rendelkező űrkaland, amit alig használnak ki, vagy szinte egyáltalán nem. Ideig-óráig leköti a játékost, de a monotonitástól hamar herótot lehet kapni, de ilyenkor lehet kicsit multizni, vagy többedmagunkkal egy-egy közös küldetést elvégezni. A történet egyszerű, mint egy pirítós, de maga az atmoszféra csalogató, magával ragadó. Az ember vagy nagyon szeretni fogja, vagy nagyon utálni; a kettő között itt ritka megragadni. Inkább afelé hajlok, hogy megszeressem a játékot, mert utálni nem tudom, és bevallhatom, hogy tényleg letud kötni egészen sokiág. Rengeteg kiaknázatlan lehetőség rejlik még benne, amikre, ha kicsit odafigyelnek, akkor nagyon addiktív játék is kisülhet belőle.
Aki még nem döntötte el, hogy lassa egy évvel a megjelenés után megvegye-e, az várjon vele a következő leárazásig. Egyszer legalább mindenki próbálja ki és maga döntse el, hogy kedvére való-e a Destiny.
Írta: Cj
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.