Előző cikkemben a Heroes of Might&Magic sorozatot kezdtem el „elemezni”, és terjedelmét tekintve több részre szedtem, a könnyebb olvashatóság érdekében. (1.rész)
Korábban a 3DO és a New World Computing által fejlesztett Heroes részeknél sátoroztam le, és igazi nosztalgiával átitatott visszaemlékezés volt, de ennek most vége szakad, és most hívnám fel a figyelmet, hogy a következőket jóval szabadabban fogalmazom majd, mint előző írásomat.
2006-ban járunk, és csak miheztartást végett ebben az évben jelent meg a Gears Of War, GTA: Vice City Stories, vagy a Need For Speed: Carbon, csak hogy néhányat kiemeljek, de emellett számos mai napig sikeresnek mondható program látott napvilágot.
2006 egy fontos mérföldkő volt a Heroes sorozatban is, hiszen a korábbi fejlesztőktől a Ubisoft vette át a további részek kiadásának és fejlesztésének jogait. Bár ne tették volna…
A Ubisoft nagy név volt mindig is: gondoljunk olyan játékokra, mint a Prince Of Persia, Splinter Cell, Assassin’s Creed, Rayman, Far Cry, South Park: Stick of Truth, és a többi… Sikeres, tripla-A-s címek, hatalmas szériák, milliónyi eladott példányok. Mégis mi vezetett oda, ahol most tart a stúdió? Félkész játékokat adnak a gamerek kezébe, horribilis összegekért (~15.000 Ft), cserébe kapunk egy bugokkal teli, hibás, borzalmasan optimalizált valamit. Régen nem volt ez így, vagyis én nem emlékszem rá. Természetesen előfordulnak bugok, szinte bármikor bármilyen játékban, de mindennek van egy határa. Emlékezzünk csak vissza a nem is olyan távoli múltba, az Assassin’s Creed: Unity megjelenésére. (Never Forget, kedves Ubisoft) A játék olyan szörnyen sok hibával jött ki, hogy nagyjából 35Gb-nyi foltozásra volt szükség ahhoz, hogy értelmesen működjön, pedig komolyan ígéretes folytatásnak nézett ki.
No, térjünk vissza 2006-ba, mikor megjelent az első Ubisoft által kiadott Heroes, a Heroes Of Might&Magic V.
Mit is mondhatnék, játszottam vele, de közel sem annyit, mint a korábbi részekkel. Nem győzött meg annyira, hogy ott üljek előtte végtelen időket. Szinte teljesen átalakították a sorozatot. Ahhoz, hogy előrehaladást mutassunk, ahhoz változtatni kell; ezt teljesen megértem. Soha nem ítéltem el az újításokat, főleg, ha azok hasznosak. Ám ezek a változások igencsak megosztották a Heroes rajongókat. Volt, kinek tetszett, és persze olyanok is akadtak nem kis számban, akik szerint „Mi a franc ez?”
Óh, pedig akkor még nem tudtuk mi vár ránk a hatodik résznél…
Két darab kiegészítő jelent meg a Heroes V-höz, a Hammers Of Fate, és a Tribes Of The East. Sokat javult később a játék megítélése, és én is befogadóbb lettem vele szemben. A korábbi „várakat” felrúgták, új nevűek kerültek be, új szörnyek, új hősök, és a korábbi megszokott formulák már nem biztos, hogy beváltak, volt, amit kivettek, volt, amit betettek. Így megy ez manapság is.
Végeredményben a Heroes V értékelése jóval alább maradt korábbi társaiénak, ám mégis szórakoztató maradt, és szerintem (mondjuk én nagyon nagylelkű vagyok) igenis jó része volt ez a szériának.
Sokat vártunk a Ubisoft-tól, hogy szárnyai alá vegye a játékot, és megérdemelt helyet foglaljon el a világ videojáték szcénájában.
Ám, ami ez után következett, minden rajongó, és jóérzésű játékos zsebében kinyitotta a bicskáját…
Folytatása következik…
Írta:Cj
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.