Mr. Nobody - FILMAJÁNLÓ

Egyik barátomtól kaptam egy filmet, „ezt nézd meg” címszóval, aminek a címe ismerősen csengett, azonban nem tudtam párosítani hozzá emléket. Valószínűleg régebben megakartam nézni, de valami oknál fogva elfelejthettem, és utána abszolút a feledés homályába veszett. Ez a film a Mr. Nobody, amit most megnéztem, és nem biztos, hogy 100%-ban értem, miről is van szó.

A történet egy fiú körül zajlik, akit Nemo-nak hívnak. A vezetéknevét sosem tudjuk meg, ezért végig (önmagát is) Nobody-nak hívja. Nemo Nobody. Nem vall igazán sok önbizalomra. Folytonos cselekményt nem tudok írni, mert igazából nincs is. A film össze-vissza ugrál a főszereplő gyerek, felnőtt és öregkora -, és a felnőtt korának további párhuzamos síkjai között. Sokáig nem igazán fogjuk érteni, mi történik igazából, melyik a valóság, és ki, kinek a kije, de emiatt ne aggódjunk, a továbbiakban sem lesz egyértelmű, egészen a mozi legvégéig, mikor összegzik a történéseket, de konkrétan itt sem lesz kimondva semmi, (már amennyire nem vehetjük konkrétumnak az összefoglalást).

Bejárunk tereket a vallástól kezdve egészen a sci-fibe illő jeleneteken keresztül a fizika megmagyarázáson át szerelmi drámáig. A film mindenből merít egy picit, de ha azt hinnénk, hogy ez baj, és ezek nem illenek össze, akkor tévedni fogunk. Az összes ilyen „kicsapongásnak” levezethető indokai vannak, mint amennyire egy idős embernek nehezére esik egész életét áttekintenie, vagy mint egy kisgyereknek, kinek fantáziája nem ismer határokat. A valóságtól, és a földhözragadtságtól teljesen elrugaszkodik a film, legalább annyira, mint amennyire a mélységekben megbújik az élet fintora, kegyetlensége, és különböző dolgok elkerülhetetlensége.

Szinte én is úgy érzem, rébuszokban beszélek, de spoiler-ek nélkül „csupán” ennyire telik. Nekem is el kell rugaszkodjak a film menetétől, és össze-vissza ugrálva tudom összefoglalni azt.

A Mr. Nobody mondanivalói között ott szerepel a determinizmus kérdése, miszerint egy magasabb hatalom szerint el vagyunk rendeltetve saját életünk útján, vagy minden döntésünket magunk hozzuk meg, egy másik életút reményében?

Ez olyan filozófiai és elméleti kérdés, aminek megválaszolására valószínűleg soha nem fog sor kerülni. A film ezeket próbálja bejárni, és megmutatni nekünk, mi történne, ha különböző helyzetekben mást döntenénk, és mérlegelhetjük a következményeiket.

Persze a valóságban ezt nem tehetjük meg, de a felelősségteljes gondolkodásmód sosem hátrány. Ha előre „látjuk” néhány mondatunk, tettünk következményeit, és az azzal járó felelősséget, akkor viseljük is azt, vagy válasszunk más utat. Ez nyilvánvalóan akkor helytálló, ha rajtunk függ a „dolog”. Ellenben számos olyan szituációba kerülünk életünk során, amikor nem a mi döntésünk számít, és rajtunk kívül fognak megtörténni események sorozatai. De amíg nem döntünk, addig bármi megtörténhet, ezeknek a végtelen lehetőségeknek az átgondolása pedig nem biztos, hogy mindenképp jó lehet. A világunk, az emberek, és minden folyamatosan változik, ahogy mi magunk is, igényeink, stílusunk, ízlésünk, így szinte „értelmetlen” belegondolni mi lett volna, ha. Nem tudhatjuk, mi történhetett volna egy másik párhuzamos létsíkban, ahogy azt sem tudhatjuk, hogy a meghozott döntéseink milyen hatással lettek volna egy másik élet-ösvényre, vagy hogy a meghozott döntéseinket mindig úgy érezhetjük, hogy jók, még akkor is, ha azok rosszak és egy teljesen másik vágányra terelnek minket életünk során. És itt abbahagytam, mert teljesen belebonyolódtam…

Igazából napokig lehetne elemezni a film minden mozzanatát, a legelejétől a legvégéig, érintve minden korosztályt, döntést, és úgy nagyjából tényleg mindent.

Azt tudom ajánlani, hogy aki teheti, mindenképpen nézze meg legalább egyszer, mert szerintem szinte mindenkinek mondhat valamit a film, még ha elsőre nem is biztos, hogy megértjük a lényegét, vagy a mondanivalóját. A végén lesz min gondolkozni, és ezzel el is éri a célját a mozi, és baráttal, barátnővel, családdal át lehet beszélni, kinek mi jött le belőle.

Néhány sor erejéig áttérnék mindarra, ami nem a történettel foglalkozik, mindinkább a „szakmaibb” részekre.

A színészeket mindenképpen ki kell emeljem, mert egytől egyig fantasztikus alakításokat láthatunk a képernyőn. Szerepet kap Jared Leto, Sarah Polley, Diane Kruger, és Rhys Ifans is. Egytől egyig működik a kémia, és emberivé teszik karaktereiket, de főleg Leto különböző személyiségei adtak hozzá az egészhez még egy piros pontot.

A rendezés elsőre kuszának tűnhet, de minden szépen, rendezetten a helyén van, és minden tudatosan van megalkotva, főleg a metaforák és költői képek, amik emelnek a film művésziességén.

Összegezve a Mr. Nobody egy remek és szívbemarkoló dráma, ami rengeteg társadalmat érintő kérdést feszeget. Első blikkre nehezen érthető, de később minden kitisztul, legalábbis majdnem minden. Ajánlanám bárkinek, minden korosztálynak, és mindkét nemnek, mert tényleg szinte mindenkit érintő témákkal foglalkozik a film.

ÉRTÉKELÉS

Látványvilág: 10/8
Rendezés: 10/8
Sztori/Cselekmény: 10/10
Zene: 10/7
Színészi játék: 10/8

Ha tetszett a cikk, látogass el facebook oldalunkra: Nerdhood-facebook

Minden cikk egyben: Nerdhood-Tumblr és Nerdhood- Blog.hu